|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Létai Zoltán 2004. április 19.A Bihar megyei RMDSZ ápr. 17-i választmányi ülésén látható volt a helyi választási plakát: Itthon, jobban, együtt. Több mint négyórás maratoni ülésen rangsorolták a 19 jelöltet, elhangzott Lakatos Péter területi RMDSZ-elnök és Kiss Sándor választmányi elnök beszámolója. Lakatos Péter hangsúlyozta a megyei szervezet erősödését. A választmány rangsorolása alapján összeállt sorrend: Kiss Sándor, Fodor József, Szabó Ödön, Dérer Ferenc, Miklós János, Sárközi Sándor, Sóki Béla, Kiss Imre, Borzási Gyula, Pető Csilla került az első tíz, bejutó helyre, majd következett Hasas János, Gavrucza Tibor, Kállay László, Szoboszlai Gáspár, Rákóczi Lajos, Rajna-Koppány Zoltán, Nyakó József, Kajántó Pál és Létai Zoltán. /(Balla Tünde): Itthon, jobban, együtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./2005. június 22.Június 15-én a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete által rendezett, „A magyar önkormányzatiság tizenöt éve” című ünnepi konferencia díjkiosztóval zárult. A díjazottak között volt Létai Zoltán, Élesd város alpolgármestere, aki a határon túli magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként kapta meg az arany pecsétgyűrűt. /Arany pecsétgyűrű Létai Zoltánnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./2006. április 27.A Nagyváradtól 38 kilométerre fekvő Élesd városát mutatja be Létai Zoltán, Martin Mónika és Józsa Ferenc Élesd képekben /Castrum Egyesület, Nagyvárad/ című kötete. A kiadvány a városnak és környékének nevezetes épületeit, történeti, építészeti és művészeti értékeit tárja az olvasók elé. A bevezető áttekinti a kisváros múltját, a középkortól napjainkig felvázolja a történelmi korok jeles eseményeit és a hozzájuk kötődő személyiségek érdemeit. A 2002-es összeírás szerint Élesd 7357 lakosából 3720 ortodox, 1440 római katolikus, 1049 református (kevesebb, mint 1850-ben!), 621 pünkösdista, 395 baptista, 75 görög katolikus stb. /Pataki István: Egy város arca. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 27./2008. április 1.Az RMDSZ Bihar megyei szervezete bízik abban, hogy sikerül megállapodnia a Magyar Polgári Egyesülettel (MPE) a júniusi önkormányzati választások kapcsán. A Bihar megyei tanácselnökjelölt Kiss Sándor lett, aki jelenleg is a megyei tanács vezetője. A legtöbb Bihar megyei városban az eddigi elöljárók szállnak versenybe. Nagyszalontán Török László jelenlegi polgármester mérkőzik meg a román pártok jelöltjeivel. Bár Élesden és Margittán szintén egyetlen személy jelentkezett polgármesterjelöltnek, a választók bizalmat szavaztak nekik, így Élesden Létai Zoltán jelenlegi alpolgármester, míg Margittán Pocsaly Zoltán városvezető lett az RMDSZ polgármesterjelöltje. Érmihályfalván szintén a jelenlegi városvezetőnek, Kovács Zoltánnak szavaztak bizalmat. /Meglepetések nélküli előválasztás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2010. szeptember 29.A Sebes-Körös menti magyarság él, és élni akarAz elmúlt hét végén újra hallatott magáról a Sebes-Körös menti magyarság. A térség több településén is voltak olyan jellegű rendezvények, melyek az ott – sajnos már szórványban – élő magyarság kiemelkedő eseményei közé sorolhatóak, függetlenül attól, hogy melyik településen zajlott. Megadatott számomra – évek óta nem történt meg – , hogy 2010-ben négy olyanrendezvényen is részt vehessek, melyet az élesdi magyarság szervezett. Mindháromról beszámoltunk lapunk hasábjain, mint tesszük most a negyedikkel, melyre péntek délután került sor a helyi középiskola étkezdéjében. Kálmán G. Gabriella élesdi lakos – nyugodtan nevezhetjük helytörténésznek – népes közönség előtt mutatta be Élesdi séta…a múltban című képes történelmi CD-jét. Az esemény annyira megmozgatta a helybelieket, hogy az étkezde teljesen megtelt érdeklődőkkel, nagyon sokan voltak. Nemcsak helybeliek, hanem számos Sebes-Körös menti településről is érkeztek érdeklődők. A megjelenteket elsőként Ciavoiné Létai Andrea pedagógus köszöntötte, aki többek között elmondta: a most bemutatásra kerülő CD-t a helybeli lakosoknak köszönhetően sikerült megvalósítani, hiszen ők voltak azok, akik előszedték régi fényképalbumaikat, és felajánlották a szerzőnek. Ezt követően Dénes István Lukács református lelkipásztor méltatta a kiadványt, aki történelmi elemzésen keresztül mutatta be azokat a változásokat, melyeket a Sebes-Körös menti város átélt az elmúlt mintegy 90 év alatt. „Míg 1900-ban Élesd lakosságának 54,6%-a református volt, 2002-ben 14,5 százaléka az. Ma Élesden hét személyből öt ortodox vallású. Amit tett Kalmár Gabriella, az a munka értékmentés volt, átmentése annak, ami volt, és ami soha nem lesz már úgy, vagy ami nem jön vissza abban a formában”, mondta többek között a lelkipásztor. Könyv formában is Létai Zoltán, Élesd város alpolgármestere kiemelkedő eseménynek nevezte mindazt, ami pénteken Élesden történt, majd arról beszélt, hogy ő mint fotós rendkívül nagyra tudja értékelni ezeket a sok-sok éve készült fényképeket. „Nagy öröm számomra, hogy Élesden élnek olyan emberek, akik ilyen maradandót tudnak alkotni, mint tette ezt Kalmár Gabriella”. A szerző, a CD kitalálója, Kalmár G. Gabriella hozzászólásában beszélt mindarról, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a CD megjelenjen. Köszönetet mondott azoknak, akik felajánlották értékes fotóikat, és így elkészülhetett az album. Ezután vetítették le az albumot. Megható volt, ahogy a teremben a mögöttem ülők kommentálták a látottakat: „Látod, azon a képen a csíkos nyakkendőben az édesapám, az óvodásképen az első sorban a harmadik én vagyok. Nézéttek, a mindenki Bandi bácsija…”, több hasonló megjegyzés hangzott el a teremben. Atalálkozó végén a szerző kérdésünkre többek között ezt nyilatkozta: „Mi, akik itt élünk Élesden, meg akarjuk mutatni, hogy ebben a városban magyarok is élnek, akik tisztelik múltjukat, és jövőképük is van. A múltunkat nem lehet eltörölni, ezt mutatják be ezek a képek is, melyeket most egy CD-re mentettünk le. De remélhetőleg könyv formában is meg fog jelenni, mely 220 képet fog majd tartalmazni. A jelenlegi albumon 50 fotó van feldolgozva”. Az is kiderült a krónikás számára, hogy a kiadvány költségeit a szerző állta. Mezőtelegden Egy másik nagyszerű esemény – melyen már vasárnap délelőtt vehettünk részt – ugyancsak a Sebes-Körös mentén, Mezőtelegden történt. A helyi római katolikus templomban ünnepi szentmise zajlott abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházközségnek sikerült teljesen felújítania az egykor elkobzott katolikus iskola épületét. Aszentmisén Vilcsek Ferenc plébános üdvözölte a megjelenteket. A tisztelendő elmondta, hogy 2005-ben kapták vissza az épületet, már akkor elkezdték az épület felújítását, melyet mostanára sikerült teljesen felújítani. Megköszönte a támogatásokat, kiemelten azt, amit a Bihar Megyei Tanács nyújtott, a megyei RMDSZ hathatós támogatásával. Külön köszöntötte a szentmisén részt vevő Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Grim András alelnököt. A szentmise keretében dr. Kovács Zsolt tisztelendő mondott szentbeszédet. Az egyházi szertartás után a jelenlévők – felekezeti megosztás nélkül – az iskolához vonultak, ahol Erdei Zsolt, a mezőtelegdi magyar érdekvédelmi szervezet elnöke köszöntötte a csepergő eső ellenére nagy számban megjelent résztvevőket, majd Szabó Ödön és dr. Kovács Zsolt elvágták az avatószalagot. Az épület ezentúl a helyi magyarság szolgálatában fog állni, magyar közösségi ház szerepét fogja betölteni, hangzott el a teremben történt együttléten, ahol Szabó Ödön gratulált mindazoknak, akik hozzájárultak az épület felújításához. Tette mindezt Filip József, Mezőtelegd község alpolgármestere is, közben Szoboszlai Gáspár István református lelkipásztor irányításával három szavalatot is hallhattunk fiatal előadók részéről. Az esemény ünnepi ebéddel zárult, melyet a gyülekezeti teremben fogyaszthattunk el. Pósalaka Vasárnap délután Pósalakán töltöttünk el néhány órát a helybeliekkel, több környékbeli település, megyei magyar elöljáró, önkormányzati képviselő, református lelkész társaságában. A zsúfolásig megtelt helybeli református templomban mutatták be Grim András, Pál László és Varga Árpád Mezőtelki, Pósalaka és Pusztaújlak kistérségének monográfiáját. Az ünnepi istentisztelet keretében igét hirdetett Mikló Ferenc lelkipásztor, a Bihari Református Egyházmegye esperese. A könyvbemutatót megtisztelték jelenlétükkel Pető Csilla és Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselők, Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, Grim András alelnök, valamint számos hivatalos személyiség. A monográfiát elsőként Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor méltatta, tette mindezt Kupán Árpád történész is. Üdvözölte az eseményt Lakatos Péter, Pető Csilla, Szabó Ödön és Grim András. Az istentisztelet keretében szolgált a Bihari Egyházmegye kórusa, valamint a helyi fiatalok. Az istentisztelet végén Pál László helybeli lelkipásztor mondott köszönetet a jelenlévőknek, mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a kiadvány megjelenhessen. Külön köszönte meg Varga Árpád családjának – aki már elhunyt – a hozzájárulást, hogy az álatala összegyűjtött adatokat a kiadványban közölhessék. A bemutató végén a kötetet meg lehetett vásárolni, amit a jelen lévő szerzők dedikáltak. A bemutató szeretetvendégséggel zárult. Már késő este volt, amikor Szabó Ödönnel ügyvezető elnökkel elindultunk Nagyvárad felé. Rendkívül felemelő, bensőséges eseményeken vehettünk részt, ez volt mindkettőnk véleménye. erdon.ro 2013. október 9.Október 6. ÉlesdenAz 1849. október 6-án Aradon kivégzett, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 13 volt katonai vezetőjének halálára emlékeztek Élesden a helyi református templomban. Dénes István Lukács lelkipásztor Máté evangéliuma 13. fejezetének 44-46. versei alapján világított rá arra, hogyan kell viszonyulnunk Isten országához. A példázat azt tanítja, hogy Jézus mindenkit rádöbbentet: mi a fontos számára, melyek az életcéljai, mik azok, amiket Isten országáért meg kell tennie. Mint ahogy a mártíroknak a szabadságért való küzdelem és életük odaadása, úgy mérlegelnie kellene mindenkinek saját, motivációs értékrendjét. „Az Úr azt is elvárja tőlünk, hogy teljes szívből és kitartóan keressünk, (…) és tegyünk valamit Isten közösségéért” – mondta a lelkész. Végül a „te mit teszel ezért?” kérdéssel sarkallta gondolkodásra a hallgatóságot. Az aradi vértanúk mindenről lemondtak és mindent hátrahagytak a szabadságért … mártírhaláluk azóta jelképpé vált az élesdi magyarok számára is. „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át / A múltnak tengerén, ahol szemem / Egekbe nyúló kősziklákat lát, / Nagy tetteidet bajnok nemzetem. / Európa színpadán mi is játszottunk, / S mienk nem volt a legkisebb szerep. / Úgy rettegé, a föld kirántott kardunk, / Mint a villámot éjjel a gyerek” – hangzott fel az ifjak ajkáról, akik ünnepi műsorral emlékeztek, és kifejezték a gyülekezet előtt, mit jelent a végsőkig hinni, kitartani. A Constantin Şerban Elméleti Líceum magyar tagozatának huszonkét tanulója Kecskés Kinga magyartanár és Fenesi Amália történelemtanár lelkiismeretes munkájának és felkészítésének köszönhetően tisztelettel hajtottak fejet a vértanúk emléke előtt. Az istentisztelet után kiállítást tekinthettek meg a jelenlévők az RMDSZ-székházban, amit tömör összefoglalóval Bodoni István választmányi tag nyitott meg, megköszönve a segítők munkáját. Külön köszönet illesse tehát a diákok és a pedagógusok mellett Létai Zoltánt, Tóth Andrást és Nagy Lászlót az önzetlen segítségért. Ciavoiné Létai Andrea, a Castrum Egyesület alelnöke Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. október 12.Az élesdi Castrum Egyesület közösségmegtartó rendezvénye október 6. jegyébenAz 1849 október 6-án, Aradon kivégzett, az 1848- 49-es szabadságharc 13 volt katonai vezetőjének halálára emlékeztek a helyi Református Kultúrotthonban. Létai Zoltán RMDSZ ügyvezető elnök köszöntötte az egybegyűlteket, kifejezve köszönetét a soron következő előadóknak és megköszönvén a jelenlétet mindazoknak, akik évről-évre többen lévén, megtisztelik jelenlétükkel a Castrum Egyesület munkáját. A fő előadó Árva Katalin nyugdíjas történelemtanár volt, aki tömör előadásával, lényegretörő magyarázataival mutatta be a szabadságharc mártírjainak utolsó napjait, rávilágítva a történelmi események hátterében lezajlott politikai és társadalmi viszonyokra, kifejezvén mit jelentett a végsőkig hinni, kitartani. Előadása közben Ciavoiné Létai Andrea tanítónő Batthyány utolsó óráiról szóló írásból olvasott föl, ami hűen ábrázolta végletes és felfokozott lelkiállapotát. Ezt követően a Constantin Șerban Elméleti Líceum magyar tagozatának tanulói, Juhász Éva magyartanár felkészítésének köszönhetően, tisztelettel hajtottak fejet a vértanúk emléke előtt, Ady és Arany verseket tolmácsolva. Az ünnepi szolgálat után Kajántó Pál RMDSZ elnök köszönte meg mindenki munkáját, többek között Tóth Erzsébetét is, az alkalomhoz illő virágkompozícióért, majd a tanulók virágokat helyzetek el a hősökre emlékezve a templomkertben. Ciavoiné Létai Andrea, a Castrum Egyesület alelnöke erdon.ro 2015. január 8.Partiumi mezővárosok útkereséseNapi gondjaikba süppedt partiumi kisvárosok egész sora keresi az érdekérvényesítés lehetőségeit. Néhány sikeres projekt révén kiemelkedik közülük Élesd. A rohamosan fogyatkozó helyi magyar közösség sorsa azonban azt jelzi: a kisvárosi lét már egyre kevésbé jelent helyben maradásra késztető vonzerőt. Élesden átutazva mindig eszembe jut, milyen különös fintora a sorsnak, hogy ugyanabban a régióban levő kisvárosok lakosságának etnikai összetétele mintegy száz év alatt teljesen megváltozott. A korabeli népszámlálási adatok szerint ugyanis Élesd, Margita, Nagyszalonta, Székelyhíd, Érmihályfalva és Belényes magyar lakossága a település összlétszámának 90-95 százalékát tette ki. Hogy mi történt száz év alatt? Míg Margitán, Nagyszalontán, Székelyhídon és Érmihályfalván ma is többségben magyarok élnek, Élesden 16, Belényesen pedig 7 százalékra csökkent a jelenlétük. Az 1966-ban még megközelítőleg fele-fele arányban élő két nép aránya Élesden a Ceauşescu-éra első tíz évében változott meg drasztikusan: 1977-ben már 3335 románt és 2129 magyar tartottak nyilván. Hetven év alatt a magyarság természetes gyarapodása kereken 200 fő, ennyi idő alatt viszont román lakosból 3200 fővel lett több. Nyilvánvaló, hogy létszámuk hirtelen megugrása a betelepítési politika eredménye: Élesd határában 1973-ban adták át Észak-Erdély legnagyobb cementipari kombinátját, ami még a rendszerváltás után is mintegy 2000 embert foglalkoztatott. Fénykorában, a hetvenes-nyolcvanas években távoli vidékekről is mágnesként vonzotta a többségében román munkaerőt, akik fogadására még a szocialista időszak építészeti stílusához képest is lehangolóan egyszínű, egyhangú tömbháznegyedek épültek. Ez tehát az évszázadokon át Bocskai, Rákóczi és a hosszú ideig Bánffy-birtokként elhíresült, az 1867-es kiegyezés után robbanásszerűen fejlődő, polgárosodó magyar kisváros mai lenyomata. Amely viszont még ma is egy életképes, 1500 lelket számláló magyar közösség élettere. Magyar feliratok a léc alatt Két évvel ezelőtt sokat cikkeztek a magyar sajtóban a többségében román összetételű helyi önkormányzat egyhangú döntéséről, miszerint ha 20 százalék alá csökken a magyarság részaránya, ne csorbuljanak a 215-ös helyhatósági törvény kisebbségekre vonatkozó anyanyelvhasználati jogai. A romániai demokrácia „beágyazottságát” jelzi, hogy a 17 tagú helyi önkormányzati közgyűlés – amelynek három tagja magyar – által elfogadott helyi határozatot megtámadta Bihar megye román prefektusa. A román polgármester és a magyar alpolgármester azonban mégis képes volt meggyőzni a törvények betartatásának Bihar megyei őrét, hogy a jogszabály 20 százalék felett kötelezi, de 20 alatt sem tiltja a kétnyelvű település- és utcanévtáblák használatát. Élesden tehát nem kellett leszedni a kétnyelvű feliratokat. A helyi magyarság komfortérzetét növelő intézkedés sikerét Létai Zoltán alpolgármester a 2000 óta tartó helyi együttműködéssel magyarázza. A liberális „színezetű” polgármesterrel együtt immár a negyedik mandátumát tölti, a volt két ellenzéki párt, a PNL és a PDL egyesülésével pedig a 17 tagú helyi tanácsban az eddigi 12 helyett immár 15 mandátumuk van. Létai elégedetten mesél a helyi viszonyokról. Úgy tartja, Bihar megyei viszonylatban is ritka jó együttműködés épült ki a többségi román pártokkal, aminek fontos hozadéka, hogy folyamatosan megmaradt a magyar alpolgármesteri szék. Az augusztus első hétvégéjén rendezett Élesdi Magyar Napok és a helyi magyar közösséget megmozgató egyéb rendezvény – szüreti bálok, ifjúsági táborok és több egyházi találkozó – sem tudja azonban mérsékelni a közösség folyamatos fogyását, elvándorlását. Az óvodától nyolcadikig működő helyi magyar oktatás elemi osztályai kritikus helyzetben vannak, évről évre nehezebben jön össze a legalább tíz magyar gyereket igénylő előkészítő osztály. Néhány évvel ezelőtt egyszer már kimaradt az önálló első osztály, Létai Zoltán szerint azonban az egyre csappanó gyereklétszám miatt rövidtávon is elkerülhetetlen lesz az összevont elemi osztály. A 40 kilométerre fekvő Nagyváradra eddig csak nyolcadik után mentek továbbtanulni az ügyesebb magyar tizenévesek, az összevont elemi osztályok megjelenése azonban újabb exodust indíthat el a megyeközpont felé. Alacsony, de biztos fizetések? „Élesden mindenki számára van munkahely, aki dolgozni akar” – jelenti ki az elöljáró. A rendszerváltás utáni években is a munkaképes élesdi lakosság 80-90 százalékát foglalkoztató két nagy kombinát, a cementgyár és a hőállótéglagyár munkaadó státusa ugyan átalakult, a kilencvenes évek végén hátrányos helyzetű besorolást kapó város elsősorban könnyűipari cégekkel, cipőgyártó vállalatokkal gazdagodott. 1998 és 2002 között a régi leépülők helyett 1500 új munkahely jött létre Élesden. Az 1886-ban Léderer Márton által létesített Hephaistos hőállótéglagyárat a kommunizmusban az ország legnagyobb hasonló profilú vállalatává fejlesztették, a rendszerváltás után azonban a magára hagyott állami nagycég a túlélésre rendezkedett be, és megvált alkalmazottai többségétől. A kilencvenes években előbb a Lafarge, majd a svájci Holcim tulajdonába került cementgyár nagyarányú korszerűsítési munkálatokon esett át: a jórészt automatizált gyártási folyamat nyomán a multinacionális cég helyi leányvállalata alkalmazottainak kétharmadától vált meg. Mai, karcsúsított alkalmazotti gárdája mintegy 400 főt számlál. Akárcsak a hasonló kisvárosok többségében, Élesden is az a fő gond, hogy a városból a megyeszékhelyre, középiskolába, majd onnét egyetemre iratkozó magyar fiatalok nem térnek haza. Az elsősorban betanított munkát kínáló helyi vállalatokban elérhető alacsony fizetések csak a fiatalok helyben maradó, kisebbik részének jelentenek boldogulási lehetőséget. Sokan vagy nagyvárosokban, vagy külföldön keresnek megélhetést. Az ipar gyökeres átalakulása azonban a város költségvetését is jelentékenyen érintette. A két nagyvállalat közigazgatásilag már nem Élesdhez tartozik, így az általuk befizetett adók sem a városi kasszában landolnak. Sőt, a cementgyár teljes járműparkját Bukarestbe jegyeztette be. Létai ennek ellenére nagyon jónak minősíti a céggel ápolt kapcsolatot, hiszen az tartja fenn a város napközi otthonát, és alkalomadtán számos más közösségi projektbe is beszáll. Letargia elleni gyógymód Az alpolgármester sikertörténetnek tartja a városi kórháznak a helyi önkormányzat általi átvételét: országos viszonylatban az elsők között átsorolt kórházban a néhány évvel ezelőtti négy orvoshoz képest ma húszan dolgoznak. Az Egészségügyi Biztosítópénztár által finanszírozott intézmény költségvetésébe beszáll a helyi önkormányzat is, így a két pénzforrás együtt egy sikeres projekt alapja lett. A város másik gazdasági sikertörténete az uniós projektből felépített szemétválogató üzem: a Sebes-Körös völgyében mintegy százezer magánszemély és cég háztartási hulladékát elszállító élesdi vállalat a begyűjtött szemét 70 százalékát hasznosítja újra. Cégeknek értékesíti a fémet, papírt és műanyagot, a fennmaradó műbőr- és bőrmaradványt pedig a cementgyár vásárolja meg elégethető tüzelőanyagnak. A magyar alpolgármester összességében elégedett települése gazdasági lehetőségeivel, amely más kisvárosoktól eltérően a rendszerváltás utáni zavaros években nem zuhant mély letargiába, hanem élni próbál a kínálkozó alternatívákkal. Bérmunka minden mennyiségben „A partiumi kisvárosok zöme a vasútépítés korában, a 19. században kezdett el polgárosodni, és indult el a gyors fejlődés útján”– magyarázza Szilágyi Ferenc nagyváradi egyetemi oktató, gazdaságföldrajzi szakember (portrénkon). A Nagykároly, Margita, Érmihályfalva, Nagyszalonta, Élesd csomópontok a kelet-magyarországi vásárvárosok vonalát jelentették, ahonnan a fő közlekedési irány a kelet-nyugati forgalmat biztosította. A trianoni határ beálltával ez megszűnt: az évtizedeken át fejlődő partiumi kisvárosok lendülete 1920 után megtorpant, majd a kommunizmus éveiben egy-két állami nagyvállalattal igyekeztek lekötni a helyi és a környékbeli munkaerőt. 1990 után a határmenti, határközeli kisvárosok az olcsó munkaerő miatt kerültek a befektetők érdeklődési körébe. Divatba jött a bérmunkarendszer: a könnyű- és élelmiszeripari cégek az itt megtermelt árukat külföldre szállítják. A felfuttatott bérmunka közös vonása, hogy egy-egy nagyvállalat olykor többezer ember is foglalkoztat minimálbérért. Ez főleg Szatmár és Bihar megyében vált általános jelenséggé: a két észak-erdélyi megye Hargita és Kovászna, valamint a moldvai Vrancea megye társaságában az országos bérlista utolsó helyein tanyázik, Romániában itt a legkisebbek a fizetések. „A zömében a partiumi kisvárosokra jellemző, bérmunkarendszerben dolgoztató cégek előnye, hogy alig van munkanélküliség, nagy hátránya viszont, hogy a nagyon alacsony fizetések legfeljebb a túlélésre elegendők” – fogalmaz Szilágyi Ferenc. E települések számára igazi alternatívát az uniós pályázatok sem jelentenek. Legtöbbször ugyanis nem arra igényelhető uniós forrás, amire a helyi közösségnek szüksége van. Szilágyi a stadionépítést említi példaként: hiába van most éppen ilyen kiírás, ha egy kisvárosban düledezik a művelődési ház, vagy az infrastruktúra fejlesztéséhez kellene sürgősen pénz. A polgármesterek és a helyi önkormányzat csak a szerencsében bízhatnak, hiszen az államnak nincs pénze beruházásra, a helyben dolgozó nagyobb vállalatok pedig kivétel nélkül Bukarestben adóznak. Hiányzik a gazdaság egészséges szerkezetéhez nélkülözhetetlen életképes kis- és közepes vállalatok hálója, amely helyben adózva komoly finanszírozást jelenthetne a közösségi projektekhez. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. február 9.Vénig László életművét díjaztákVénig László munkássága előtti főhajtással egybekötött kiállítás megnyitójára került sor az elmúlt hét végén Élesden. A kiállítást a nagyváradi Tavirózsa Fotósklub tagjai szervezték. Szombat délután az élesdi Octavian Goga könyvtár kiállítótermében került sor Vénig László fotóművész emlékkiállításának megnyitójára. A kiállítás szervezője a nagyváradi Tavirózsa (Nufărul) Fotósklub volt, amely idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, ennek a fotósklubnak sok éven keresztül volt tagja Vénig László is. Az esemény fővédnöke pedig az Eurofotó Art Szövetség volt, utóbbi szövetségnek a nagykárolyi Vénig László Fotóklub is tagja. Minden év januárjában az Eurofotó Art Szövetség meghirdeti a Carol Pop de Szathmáry (Szathmáry Pap Károly) Fotóművészeti Fesztivált (ennek az idei rendezvénysorozatához egyébként Nagykárolyban is csatlakoztak, Bikfalvi Zsolt két héttel ezelőtti kiállítása és az elmúlt hétvégén megnyílt MFVSZ-kiállítás is része a fesztivál programjainak). A fesztivál egyik kiemelkedő eseménye volt a Vénig László-emlékkiállítás is, aminek alkalmából életműdíjjal emlékeztek meg Vénig László művészi nagyságáról. Az esemény főhajtással és egyperces néma csenddel vette kezdetét, majd Létai Zoltán, Élesd város alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket. Létai nemcsak alpolgármesteri minőségében volt jelen az eseményen, hanem Vénig László régi barátjaként, fotóstársaként is. Létai Zoltán volt a kezdeményezője annak is, hogy ez a kiállítás Élesden kerüljön megrendezésre, ezzel is tisztelegve a régi barát előtt. A hozzászólók sorában ott volt Tóth István is, aki a Tavirózsa Fotóklub és az Eurofotó Art Szövetség elnökeként szép szavakkal emlékezett sok évtizedes barátságukra és Vénig László egyedi fotózási stílusára, amelyet saját bevallása szerint mind a mai napig csodál. Ezután átadta a sorozatszámmal ellátott arany emlékplakettet, az életműdíjat, valamint az ehhez járó oklevelet is Vénig Évának, Laci bácsi özvegyének. Adela Ramona Novicov művészettörténész, a nagyváradi egyetem képviselője beszédében próbálta megtalálni, megfejteni mi is volt Vénig László fotóinak, stílusának titka. Fotóit a kort messze megelőző technikával készítette, de nemcsak ez tette őt különleges fotóművésszé, hanem az alkotásainak mondanivalója is, mondta méltatásában a szakember. A Vénig család nevében ifj. Magdó János köszöntötte a megjelenteket, és megköszönte azt a nem mindennapi rendezvényt, amit szeretett nagyapja emlékére szerveztek. Végezetül, de nem utolsósorban Hágó Attila Nándor, a Vénig László Fotóklub elnöke is szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte azt a kevés időt, amelyet Laci bácsi velük tölthetett. Útmutatásai, tanácsai, amelyekkel elindította a fotóklubot, meghatározták a tagok későbbi céljait, illetve a fotós pályán való haladási irányukat — emelte ki Hágó. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti) 2016. április 29.Szépolvasó verseny néhai Lugosi Mihály emlékéreAz élesdi Constantin Şerban Elméleti Líceum, a helyi Castrum Egyesülettel karöltve VIII. alkalommal szervezte meg szépolvasó versenyét április 21-én az Iskola másképp hetében, amin III. és IV. osztályos tanulók mérkőztek meg egy otthonról hozott, szabadon választott és egy a zsűritől kapott, első látásra elolvasandó szöveg felolvasásával. Az idei megmérettetésen 86 diák jeleskedett Bihar és Szilágy, illetve Békés és Hajdú- Bihar megyékből. A vendégeket iskolánk alsós és felsős tanári gárdája várta, szeretettel és gondosan előkészítve a díjakat és a versenytermeket, s nem utolsó sorban a büfétermet. Igazi csapatmunkára volt szükség, amit önkéntes anyukák és felsős diákok egészítettek ki, mindenkinek ez úton is köszönöm a segítséget, türelmes és áldozatos munkát. Ugyanolyan köszönet és tisztelet övezi támogatóinkat is, akik nélkül ez a verseny sokkal szerényebb körülmények között jöhetett volna létre, s akik megértették, hogy azért munkálkodunk, hogy fenntartsuk magyar anyanyelvünk iránti érdeklődést, ápoljuk nemzeti értékeinket, alakítsuk tervszerűen a felnövekvő generációk olvasási szokásait, fejlesszük készségeiket, s nem utolsó sorban emlékezzünk egy nagy tudású, olvasott lelkészre, Lugosi Mihályra. Elmondhatjuk újra, hogy a verseny azért született, hogy a gyermekek legyenek az igazi győztesek. Az olvasásról, mint lételem, az összefogás szükségességéről, a Sebes-Körös menti és más iskolák partnerkapcsolatainak fontosságáról szóltak iskolánk és városunk elöljárói köszöntő beszédükbe (Buzle Alina iskolaigazgató, Létai Zoltán alpolgármester, Bucsiás Levente és Enache Viorel igazgatóhelyettesek, Hübner Mária egyesületi elnök), őket előkésztős és elsős kisdiákok követték felköszöntő műsorukkal, végül igei útravalóval látták el a versenyzőket Kaszaniczki Csongor Gergő és Lugosi Dániel lelkipásztorok. A verseny előtt, szünetében és után finomságokat lehetett fogyasztani a büfében, s míg a zsűri döntött ebédre hívtuk a versenyzőket az önkormányzati étkezdébe, illetve varrást gyakorolhattak felsős diákjaink segítségével. A zsűri tagjainak (dr. Pető Csilla és Hari Tünde Hajnalka szaktanfelügyelők, zsűrielnökök, Lugosi-Teleki Enikő, Jakab Katalin, Pusztai Olimpia, Hübner Piroska) köszönjük szakszerű munkájukat, tudjuk, nehezen hozták meg döntéseiket, míg végül megnevezték a 6 fődíjast és a 30 külön díjas tanulót. Ciavoiné Létai Andrea tanító Reggeli Újság (Nagyvárad) lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
